Elindítom hát, hogy legyen egy (virtuális) hely ,ahol talán még segítségre lehet lelni.
Vajon mi okból, miért pont én, és miért pont most?
Azért, mert nemrégen olvastam, hogy vezető helyen állunk az öngyilkosságok számában európai viszonylatban. Ha-ha!
Szeretnék én olyan jó lenni. Nem, pontosan azért, mert ebben tipródom. Lezárnám az egészet, sőt, már volt a számban egyszerre nagyon sok nyugtató, volt kezemben hajszárító a kádban üldögélve. Eddig mindig jött az a bizonyos életösztön, meg némi józanság, hiszen van egy szívbeteg anyám, egy fogyatékos testvérem, akiket nem hagyhatok (?) magukra.
Akkor meg minek írok, hiszen minden oké, úgysem teszem meg. Hát ez az!!! Nem merem kikapcsolni a tévét, a rádiót, bármit, amiben emberi szó hallható, mert a magam gondolatai kilöknek az ablakon. Mert ezektől nem az jut eszembe, hogy őket ne bántsam, hanem az, hogy minek vannak még ők is, hogy megakadályozzanak abban, amit tenni AKAROK. (Jöhetnek a kommentek, hogy hajrá, akár kapcsoljak hozzá webkamerát is!) Egy szóval menekülök, hátha szembe jön valami, ami engem is visszafordít, illetve mert itt is azt az időt csökkentem, amit feltétlenül magamra fordítok. Miért nem hívok fel barátokat??? Nem azért, mert nincsenek, sőt sokan vannak. Amint megneszelték hogyan vagyok, csörgött a telefon, jött az emil, az üzenet az iwiw-re. De nem tudok róla beszélni, leírni könnyebb, de igazán csak úgy megy, hogy nem írom senkinek, hátha így eljut mindenkihez.
Mi bánt? Ez érdekel valakit? Hát persze, hogy az... Elhagytak (kommentek: ugyanmá', jöhetnek). Volt ez már így mással is, sokakkal. Velem is. Érzett már így más is, én is. De ilyen messzire nem merészkedtem a megvalósításban, ennyire nem foglalkoztatott, és ennyire nem kötötte gúzsba a napjaimat, mint most. Mert Ő volt az. Aki életem párja volt, aki a (reménybeli) feleségem volt, aki gyermekeim anyja volt, akivel majd egyszer egymás ágytálát ürítgettük. Az "életem értelme", és ez most tényleg komoly, értelem nélkül mi értelme magának az életnek???
Szóval menekülök, és igazából segítségre szorulok. Segítsen, aki tud épkézláb hozzászólással, értelmes diskurzus kialakulásával, és nem olyan hozzászólásokkal, amelyek nem a segítő kezet nyújtják, mert ez másnak is okulására szolgálhat, mindenkinek, aki hozzám hasonlóan érez, és kell neki a kéz, ami a szakadékból visszahúzza, nem pedig belelöki.
Szóval hajrá! Legyen olvasnivaló, legyen miről "beszélgetni", igyekszem gyakran jönni, és nem eltűnni(mindenki gondol, amire akar).
Egy kis zene, nekem erőt ad: https://www.youtube.com/watch?v=1nP3XB7hrFo&ob=av2em
